Színes kis csoda Perzsiában: a gyermeklelkű kereskedő és a színes ceruzák

Korunk egyik legszomorúbb jelensége, hogy a Mohammad Rafieh-hez hasonló szakik boltjai kihalófélben vannak.

Rafieh úr eredetileg egy színes ceruzákat gyártó cégnél állt alkalmazásban, és nem véletlenül ezen a területen kötött ki. Gyermekkora óta rajongott a rajzolásért és a színes ceruzákért. Irán fővárosában, Teheránban – vagy ahogyan ők ejtik: Tehrán – több mint 8,6 millió ember él. A közel-keleti ország kereskedelmi élete pontosan olyan, ahogyan elképzeljük. A Grand Bazaar, a Tajrish vagy a Rey Bazaar töménytelen mennyiségű áruja és árusa között az egykori Perzsiában érezhetjük magunkat. A közel Magyarországnyi méretű fővárosban egy aprócska üzletnek mégis híre ment.

Mohammad Rafieh boltjában színes ceruzák ezrei kínálkoznak bájos zsúfoltságban. Nem kérhet itt sem gyerek, sem gyereklelkű felnőtt olyan színű ceruzát, amire Rafieh úrnak ne lenne megoldása.

„Keményen, szeretettel és szenvedéllyel dolgoztam az üzletem megvalósításán” – nyilatkozta a tulajdonos, aki immár több mint 30 éve működteti speciális árukészlettel bíró boltját.

 

„Sok gyerek elveszíti érdeklődését a ceruzakészlete iránt, amikor az egyik kedvenc színe elfogy. Azonban ha ugyanazt a színes ceruzát megtaláljuk és odaadjuk nekik, újra meglesz a kedvence. Én is gyerek vagyok. Megakadályozhatjuk, hogy eltűnjön a színes világunk. Azoknak az embereknek a lelkesedése és mosolya, akik meglátják nálam a színes ceruzákat, a legértékesebbek számomra.”

 

Egy helyi beszámoló szerint egyszer, amikor Rafieh úr megkérdezett egy férfit, aki minden héten olcsó színes ceruzákat vitt tőle, hogy mi célból vásárolja, vevőjétől azt a választ kapta, hogy nincs pénze arra, hogy a fiá festőórára küldje, ezért kapja a Mohammad Rafieh boltjában vásárolt színes ceruzákat. Visszatérő vendége elmondta, hogy úgy érzi, a fiam a felesége festőtehetségét örökölte, és egyszer kiváló festő lesz belőle. Ezután a férfi egyetlen fekete ceruzával kevesebb mint egy perc alatt megfestette Rafieh úr képmását. A tehetségük tehát családban marad. „A festészet mint művészet iránti tehetséget fel kell ismernünk másokban, és gondoznunk kell azt.”

Nekünk pedig csak egyetlen vers juthat eszünkbe a kis teheráni ceruzaboltról: Kosztolányi Dezsőtől a Mostan színes tintákról álmodom.