Fotó: Getty Images

Még van rá esély, hogy megmeneküljenek a fehéredő korallzátonyok

Biztosan hallottál már róla, hogy miért fehérednek ki az óceán esőerdejét képző korallzátonyok. A 400 millió éve itt élő ökoszisztémák stressz hatására elveszítik a színüket. Egy képzőművész pedig ezt a szomorú folyamatot mutatja be papírból készült alkotásaival.

Óriás lakóközösség

Egy csipke talán fehér színben a legszebb, legtisztább, ám a korallok egészségét éppen a színpompás mivoltuk jelzi, és hiába szemrevalóak kifehéredve is, gyakorlatilag az ökológiai katasztrófa hírnökei. A Nagy-Korallzátony hozzávetőlegesen 400 korallfajnak, 4000 puhatestűfajnak, megszámlálhatatlan mennyiségű rákfélének, szivacsfélének, tengeri féregfélének, sőt, madaraknak is otthont és életteret ad. Teknősök kedvenc helye, de a bálnák is szeretnek itt időzni. Működésük összetett, a korallok élete pedig sérülékeny.

Tökéletes szimbiózis

Egyféle algával, a zooxanthellae-val élnek szimbiózisban, ez az alga pedig elvégzi a fotoszintézist: glicerint, oxigént, glükózt, aminosavakat állít elő, a korall pedig ebből készít magának táplálékot. Mindezért cserébe a korall “lakhatást” nyújt és nitrogént termel az algának, ami viszont szükséges a fotoszintézishez. Egymás nélkül semmissé válnak. Ahogy óriási katasztrófához vezet az is, ha a zátonyokban élő állatfajok közül csak egy is a kihalás felé sodródik, hiszen mindenkinek meg van a szerepe ebben a csodálatos, színes, vízalatti lakóközösségben. Hiába nem találkozunk velük gyakran, szén-dioxid megkötő képességük nagyjából annyi, mint a földfelszíni fáké, növényeké. Egyszóval, lehetetlen nélkülük a Földön élni.

Így történik a korallok fehéredése

Ahogy említettük, érzékeny élőlények, már kis változásra is drasztikusan reagálnak, de a túlhalászás, a szennyezés, a tengeri bányászat és a felmelegedés együttese olyan pusztítást okoz a világ óceánjaiban, hogy az visszafordíthatatlanná vált. Több kutatás bemutatta már, hogy a ’80-as évek óta milyen roham tempóban pusztulnak, fehérednek a zátonyok. Az érzékenység azt is jelentheti, hogy 1-2 fok hőmérsékleti eltérés is azonnali fehéredést eredményez, vagyis a korall nem lesz képes tovább a fotoszintézisre, mivel a stressz hatására kilöki magából az algákat. Ha ez a körülmény tartósan fennáll, akkor nincs esély az újraépülésre, amennyiben a stresszhatás csökken, visszatérhetnek a zooxanthellae-k. “Halál” esetén a váz marad, de az élet kimegy a korallból.

Papírművészet korallokra hangolva

Rogan Brown papírművész ezt a szomorú folyamatot szeretné bemutatni gyönyörű papírszobraival. A rengeteg tervezést és munkát igénylő installációk felhívják a figyelmet a fentebb taglalt végzetes folyamatokra, a klímaválság valóságáról szólnak.

A “Ghost Coral” névre hallgató mű megmutatja, ahogy az életet képviselő, még színes korallok egybetömörülnek, védelmezik egymást, amíg csak tudják. A “Coral Garden” pedig egy alternatíváról mesél: hőálló organizmusokról, amiket tudósok növesztenek és telepítenek a pusztuló korallzátonyok közé, hogy azok begyógyítsák a keletkezett sebeket.

Van esélyünk, a kérdés, hogy élünk-e vele

A National Geographic még 2018-ban közölt egy részletes írást a korallzátonyok lehetséges megmentéséről. A coral.org pedig pontosan egy évvel ezelőtt jelentette ki, hogy van még esély, hogy megmentsük az óceánok esőerdeit. Szembe mentek a klímaszorongás gerjesztésével, és közérthetően feltárták a szervezet elmúlt öt évének munkáját, ami szerint a zátonyok adaptálódhatnak a felmelegedéshez, amennyiben az emberiség is megtesz mindent, ami tőle telhető. Gondolnak itt a környezetszennyezés és a túlhalászat mértékének csökkentésére, ezzel pedig matematikai modellekkel lassulás, esetleges megmenekülés érhető el, ha 1,5 Celsius fokon tartható lenne a felmelegedés (ez a jelenlegi).

Ehhez viszont nemzetközi, össz-populációs együttműködésre van szükség.

Forrásaink voltak: coral.org, thisiscolossal.comxforest.hu