Hunyd be a szemed és utazz a Nyírségbe ezzel a gyönyörű Nemes Nagy Ágnes verssel

Vasárnapi hangulatunkat semmi sem írja le jobban, mint az idén emlékévvel számtalan eseményen felbukkanó Nemes Nagy Ágnes varázslatos, éteri költeménye. Ha tíz percre kikapcsolnál az aktuális hírek és emésztő gondo(lato)k sodrából, tarts velünk és érezd ezt a felemelő költeményt a magyar természetről.

Kettős világban

 

Hajam a fűben, a fák kontya fent,
rezegve bomlik szét az alkonyattal.
Nyírség. Homokján érlelve fejem,
bomló bokorként mégis itt marasztal?

Hullámaira illegessem elmém?
Pillantására öltsek nászi inget?
És áradozva termékeny szerelmén,
mint tigrisek, becézzem kölykeinket?

Enyém a táj. Mint majomé a fa,
mint asszonyé (vagy macskáé) a gyermek, –
imádjam testét minden éjszaka?
Az állatok erényein legeljek?

Hazám: a lét – de benne ring a mérték,
mint esti kútban csillagrendszerek,
és arcát is az ég tükrébe mérték
elektronoktól zizzenő erek.

S a kettős, egymást tükröző világban
megindulok, mint földmérő az égen,
s pontos barázdán igazítva lábam,
a nyíri tájat csillagokba lépem.

(Nemes Nagy Ágnes: Kettős világban, 1946, Újhold)