Fotó: Getty Images

A város, ahol a háztetőkről évszázadok óta be nem csukódó szemek figyelnek

Erdély déli kapuja Nagyszeben, vagy románul Sibiu. A festői óvárosban furcsa érzésünk támadhat: mintha valaki folyamatosan figyelne. Igazából figyelnek is: a háztetők hol álmosabb, hol nagyon is éber szemei. Ezt a várost látni kell, kora reggeli indulással ebédidőre már meg is érkezhetünk, ráadásul, ha a nagylaki határátkelőn át tartunk Nagyszebenre, majdnem végig autópályán haladhatunk.

Valaha főleg szászok (német anyanyelvű kisebbség) lakta terület volt, német neve Hermannstadt. A XI. században II. Géza magyar király alapította, a szászokat a mai Luxemburg környékéről telepítette ide. Mára már csak egy maréknyi erdélyi szász család maradt itt, pedig a múltban sokszorosan meg tudták volna tölteni a Nagy teret, ami  mai napig Erdély legnagyobb közterének számít. Nem véletlen, hogy többször is volt Erdély fővárosa.

Gazdag történelmének köszönheti változatos építészetét is: román stílusú templom, barokk palota, gótikus székesegyház mind megtalálható Nagyszeben városában. Az óvárosi rész aránylag kiterjedt, Románia legnagyobbja.

Szűk és kanyargós utcácskákból is bőven találunk a nagy terek közelében, ez pedig segít abban is, hogy ne kelljen túl sok turistával osztoznunk az elkattintott képeken, legyen családias városnézésünk a tumultus helyett.

Nagyszeben már-már a rendezett osztrák/német városokat idézi, minden porta takaros, nagyon szépen karbantartják középületeiket és magánházaikat is. Ha pedig házak, akkor már helyben is vagyunk, hiszen elérkeztünk a legizgalmasabb részhez. A szász városban ugyanis a 15-19. század között épült lakóházak különleges részleteket kaptak.

Örökké nyitva tartó szemeket, akik minden pillanatban figyelik a városiak életét, látják az örömöt, a bánatot. A háztetőkbe ékelt izgalmas, szemformájú ablakok valójában két fontos funkciót láttak el a múltban: egyrészt segítségükkel hamarabb fény derült a tűzesetekre, másrészt a tetőszerkezetek szellőzését is ügyesen megoldották.

A “szebeni szemek” a középkor óta követnek mindent, ami előttük történik, ilyen formán kivégzésektől az ünnepélyekig, szebb békeidőktől Nicolae Ceaușescu diktatúrájáig mindennek tanúi voltak már. Éppen a román diktátor regnálásának idején hozták a frászt a lakókra, hogy még a tetőknek is szeme van. Pedig már évszázadok óta néznek. Némelyik ábrándosan, valamelyik izgatottan, flegmán vagy éppen vidámabban. Ahány ház és tető, annyiféle szem.

Nagyszebent látni kell, ha már ő nagyon is lát minket!