Fotó: Pexels

Miről mesél a fák törzse és kérge? Hogyan azonosíthatjuk be az erdő fáit?

Nem csak a levelek, a termés és a virágok mesélnek arról, hogy éppen milyen fát csodálunk, érdemes jól megfigyelni a törzset és a kérget is. Segítünk kicsit ebben, hogy a tavaszi kirándulásokkor még jobban el tudjunk mélyülni a minket körülvevő anyatermészetben.
  • Sima, sértetlen kéreg

Általában fiatal fákról van szó, ha a kérgük sima és repedésektől mentes. Persze van néhány olyan fajta, ami egész életében ilyen marad. Ilyen például az amerikai bükk és a vörös juhar is.

  • Hámló fakéreg

Biztosan észleltük már, hogy vannak egyes fák, amelyek olyanok, mintha hámlanának. Vajon betegek? Nem egészen, inkább nőnek, de a kérgük nem tudja olyan gyorsan lekövetni ezt a folyamatot, ezért inkább vékonyabb rétegekben “vedleni” kezd. Főleg az előbb említett platán-, nyír- és juharfákra jellemző a jelenség. A papírnyír például pont jellegzetes hámlása miatt kapta ezt a nevet.

  • Lélegző pórusok

Széndioxid és oxigéncsere miatt keletkeznek különböző formájú és méretű pórusok a fakérgen. Az összes fának van, de nem mindegyiken lehet annyira látni, megfigyelni. A sárga nyírfákon például jellegzetes, horizontális “csíkok” látszanak, a nagyfogó nyárfákon gyémántformájú pórusok lélegeznek.

  • Egészen mély és hangsúlyos barázdák

A közelről, figyelmesen vizsgáljuk a nagyon mély barázdás fatörzseket, akkor hamar kiderül, hogy ezek csak a külső kéregrétegen, a rhitidómán vannak, nem az egész fa “hámrétegeiben”. Néhány fajtánál, ilyen például a fehét kőris is, a barázdák keresztezhetik egymást, de az északi vörös tölgyben például nincsenek ilyenek, folytonos a barázdáltsága. A fehér tölgyben vízszintes töréseket is megfigyelhetünk.

  • Pikkelyes törzsek

Bizony, néhány fafajtánál olybá tűnik, mintha barázdáltság helyett inkább valamiféle pikkelyeket látnánk rajta. Több fenyő és a lucok is lehetnek ilyenek, a fekete nyír lemezei pedig vaskosak és szabálytalanok.

  • A színek, színezetek

Bizony nem csak sima barna fatörzsek léteznek, fantasztikus színskálákban tündökölnek a fák, igazán érdekes ez a sokféleség — akár például az emberi haj, nagyon különbözőek lehetnek. A bükkfák kérge például inkább szürkés, a feketecseresznye sötét vöröses-barna. A fekete dió szinte fekete, a tölgyfa is hamuszürke. Ahogy látszik, a nevük azért segít, utalást tesz az árnyalatra.

  • Furcsa bővítmények

Néhány fa igazán extrém, egyedi “kiegészítőket” hord, nem elég a barázdáltság, a szín és a textúra. A mézes akácon például nagy, vörös, fenyegető töviseket találunk, melyek a törzsből törnek kifelé. A Zanthoxylum clava-herculis vagy Herkules-fa, esetleg borsfa is olyan ruhába öltözik, hogy ezer közül is megismerjük. Furcsa alakú kinövései vannak — ezek pedig nem betegséget jeleznek.

  • Szagminta

Igen, igen, a fák illatáról is tájékozódhatunk. Egy szippantás a barázdák közé és máris sokkal többet tudunk róluk. Bár sokuk rejtőzködő és nem ereszti az illatát, néhány nagyon is szívesen megmutatja azt. Most ne feltétlenül a jellegzetes szantálfából induljunk ki, de a fenyőfák törzsének ismerős, szerethető, kicsit terpentines az illata, az amerikai sárgafenyő édeskés-vaníliás jellegű, a sárga nyírnek “zöld” illata van.

Forrásunk volt: treehugger.com