Amikor még nem volt divat az ébresztőóra, vicces módon oldották meg a munkások ébresztését

Tudod kik voltak a "felkoppantók"?

A kilencszázas évektől egészen generációkon átívelően léteztek, hogy mindenkinél előbb kelve azt csinálják, amit a vekkerek, manapság a telefonjaink: ébresszenek. Gondolhatnánk, hogy csöngetéssel, telefonálással oldották meg, de akkor még egy sokkal analógabb módon kellett kitalálni, hogy az ipari forradalom keményen dolgozó munkásai nehogy elszunyókálják a reggeli műszakjukat.

Léteztek az úgynevezett “felkoppantók”, akik hajnalban keltek, hogy korareggel oldják meg a brit dolgozók biztos keltését. Egy hosszú, pecabotszerű pálcával járták a kandelláberekkel világított utcákat. A pálca végére sokszor egyéb hangoskodó eszközt erősítettek (például gereblyeszerű fogak, gumilabda, fémdarab), hogy az ablakokon aztán bekopogva még nagyobb ricsajjal biztosítsák, hogy a gyári munkás, a bányai dolgozó felébredjen.

Hihetetlen, de “szundimód” is volt, vagyis a felkoppantók addig nem tágítottak, míg nem bizonyosodtak meg róla, hogy kuncsaftjuk felkelt, mozog, készülődik. A sima felébredés nem volt elég, az nem volt biztosíték semmire sem.

Természetesen bőven akadtak 2-3 műszakos munkák, vagyis nem egységesen kellett ébreszteni, ebben az esetben pedig kis palatáblára írták fel és a házak frontjára függesztették ki az ütemtervet, mindig frissítve, az adott naphoz, héthez igazítva.

A felkoppantók természetesen fizetést is kaptak a szolgáltatásért, ami ugyan nem volt sztárgázsi, de, ha több környéken, sok emberhez jártak, egész jó mellékes volt. Sokszor rendőrök is vállaltak ilyen munkát, fizetés kiegészítésképp.

A botos kopogtatás mellett volt még egy igazán humoros és kreatív ébresztés: kis szívüszálszerű fém/fa csövekbe száraz borsót, hüvelyeseket töltöttek, hogy aztán egy nagy lélegzetvétel után az ablakig repítsék kifújáskor és a borsúk-babok zaja verje fel a még az igazak álmát alvó embert.

Forrásaink voltak: rarehistoricalphotos.com, bbc.com