Kihagyhatatlan pécsi helyek kétnapos hétvégi kiruccanáshoz

Pécs az a város, ahová mindig is vágytál, csak még nem tudsz róla. Itt tényleg minden van, amit szeretni lehet: színes kulturális programok, pezsgő művészeti élet, hangulatos bárok, jó éttermek és felfedezésre váró kirándulóhelyek. Kultprogramok, jövés-menés és evés-ivás Hadobás Nóra szigorúan szubjektív hétvégézős ajánlójában.

Gyakran szoktam azzal viccelni, hogy mennyire szerencsés vagyok, mert bárhová is sodorjon az élet, valahogy mindig tudom, hol lehet jókat enni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem csak saját magamnak köszönhetem ezt, hanem a fővárost egyre lelkesebben elhagyó barátaimnak is, akik a világ különböző pontjain szóródnak szét és vetnek új gyökereket. Én pedig meglátogatom őket és az újdonsült lakosok helyismeretét kihasználva közösen is felfedezhetjük a városokat, ahová a jó szerencse, a kaland vagy a szerelem vitte őket. Vidék csendjében nyugvó vendégszobák, illatos ágyneműk és kedves éttermek, szevasztok! Az első megálló Pécs.

Enni-inni

A Reggelit már akkor kinéztem magamnak, amikor még egy kósza gondolat sem volt a legutóbbi pécsi hétvégénk. Régóta vágytam már egy igazán jó bundáskenyérre, de Budapesten sajnos nem találtam rá, valahogy elveszett a klasszikus egyszerűség a nagy újragondolásokban. A pécsi Reggeli duplasajtos bundáskenyere sem klasszikus, de hatalmas és jó ízű, szaftos és tényleg nagyon sajtos, nem okozott csalódást. A gazdag feltétekkel megpakolt bagelekkel is jó tapasztalataink voltak. 

Aki nem a budáskenyér bolondja, annak valószínűleg nehezebb választani az étlapról, mert sok jó jelölt van: a bagelek mellett amerikai palacsintát, Buddha bowlt, croque madame-ot és angol reggelit is kínálnak, csak hogy a legszimpatikusabb lehetőségeket említsem. És ami a legjobb: a Reggeliben nem csak reggelizni lehet, hanem akár bruncholni, tízóraizni, ebédelni vagy uzsonnázni is.

A Széchenyi tér egyik legklasszabb helye a Cafepartizán, ami már az első látogatás után belopta magát a szívembe, annak ellenére, hogy turista szempontból a város legfrekventáltabb részén van és könnyű lenne róla azt gondolni, hogy igazi turistacsapda. De pont ellenkezőleg: kedves és barátságos hely, a bár és a belső tér izgalmas és hangulatos, bármelyik európai nagyvárosban megállná a helyét a design, a kínálat és a kiszolgálás szempontjából is.

Ráadásul az idei nyár legszebb és legfinomabb cukormentes limonádéját kaptam itt, ami nem kis dolog, mert a legtöbb helyen nem veszik komolyan ezt a műfajt. 

Esténként is jó idekanyarodni egy italra, mert egészen könnyű belefutni kiváló programokba: dj-szett, párlat- és pezsgőkóstolás, tényleg bármi megtörténhet, minden csak az időzítésen múlik.

Egy ebéd vagy vacsora erejéig érdemes elhagyni Pécset és célba venni a tőle alig 15 kilométerre található Hosszúhetényben található Almalomb éttermet. A helyszín egy hajdan volt vízimalom a 19. századból, ami egy komoly felújítás után malommúzeum, étterem, rendezvénytér és apartmanház funkciót is kapott. 

Ahogyan Rita, a tulajdonos írja a weboldalon “az Almalombra nem lehet csak úgy beugrani. Sehogy nem esik útba. Ott van, ahol még lassabban folyik az élet.” És pont ez benne a jó, hogy kicsi, szerethető és itt tényleg csak az van, aki ide indult. Az étlap rövid, egyszerű, átlátható, nem akar többnek látszani, mint ami, minden valódi – maximálisan átjön a koncepció. Úgy vidéki romantikus-otthonos, hogy közben modern és nincs kockás abrosz meg muskátli. Van viszont palackozott forrásvíz, helyi borok és hamburger.

Régen jártam ennyire kedves és szerethető helyen, távozáskor meg is beszéljük Balázs barátommal, hogy majd itt tartjuk az ötvenedik szülinapi buliját – igaz, még negyven sincs.

Jövés-menés

A Széchenyi tér egyik legfőbb nevezetessége a Zsolnay-kút, amit gyönyörű, napban fénylő színei miatt nem lehet nem észrevenni. 1912-ben készítettek a Zsolnay Gyárban, majd 18 évig egy raktárban őriztek és csak 1930-ban helyeztek üzembe. Öregedésem csalhatatlan jele, hogy belezúgtam az eozinba. Így hívják azt a különleges, aranyos-zöldes-kékes csillogású tipikus Zsolnay mázat, amivel a kút ökörfejű vízköpőit is bevonták. Dísztárgyakat is be lehet szerezni ilyen mázzal, de azokat gyűjtésével még várok egy jó 15-20 évet.

A világtörténelem során sokan és sokféleképpen próbáltak már választ találni arra a kérdésre, hogy mi a szerelem, de szerintem a pécsieknek sikerült igazán jól megválaszolni: lakatfal a belvárosban, a Janus Pannonius utcában. Kihagyhatatlan romantikus gesztus azoknak, akik a szerelmükkel érkeznek a városba és a gyémántot még nem érzik, de egy kis vas azért belefér a büdzsébe.

Kultprogramok

Gyerekkoromban ismerkedtem meg Victor Vasarely művészetével és azóta az egyik nagy kedvencem. Minden életszakaszban hatnak a művei: színek, formák, geometria – az op art varázslat és tényleg könnyű elveszni benne, éppen ezért kihagyhatatlan a Vasarely Múzeum. A tapasztalatok szerint a Vasarely képeket az egyébként nem túl lelkes modern művészet- és múzeumlátogatók is értékelik. Szerintem soha nem szabad feladni a reményt, hogy másokat is bele tudunk bolondítani a jó Victorba.

Kihagyhatatlan látnivaló a Zsolnay-gyár területén létrehozott Zsolnay Kulturális Negyed. Az öt hektáros területet négy nagyobb részre osztották, több múzeum és kulturális intézmény is helyet kapott itt, többek között a Zsolnay család történetét bemutató kiállítás és a Gyugyi-gyűjtemény is, ami a kerámia és Zsolnay rajongóknak kifejezetten sok érdekességet és különleges tárgyat tartogat, de a márkaboltban akár Zsolnay szetteket is vásárolhatunk. Ha esetleg a múzeumozás nem fér bele az időbe, akkor csak egy séta miatt is érdemes elmenni a negyedbe, mert nagyon jó a hangulata.

Pécsről nem könnyű hazaindulni, mert nagyon jó hely. Itt tényleg minden van, amit szeretek: színes kulturális programok, pezsgő művészeti élet, hangulatos bárok, jó éttermek és felfedezésre váró kirándulóhelyek, meg persze a barátok, akik nagyon sokat hozzátesznek ahhoz, hogy az ismeretlen utcák velük és miattuk már elsőre is otthonosak legyenek. Hamarosan újra itt, veletek.

(Fotó: Hadobás Nóra, Zsolnay Örökségkezelő NKft.)