Fotó: Getty Images

Felhőfajták, amiket meg kell ismerned

Szereted a felhőket nézegetni? Formájukból asszociálhatni állatokra, mozihősökre, tárgyakra, emberfeletti lényekre? És ismered őket? Felhőkisokosunk következik, szigorúan amatőr módra, érdekesség szintjén, hiszen nem vagyunk szakértők, csak kíváncsi szemlélődők.

1802 óta beszélhetünk felhőtipizálásról. Luke Howard, a brit vegyész és hobbimeterológust tekintjük a “felhők keresztapjának”. Ő volt az, aki először osztotta három típusra a diszperz rendszereket, melyeket ma felhőknek hívunk. Howard szerint cumulus, stratus és cirrus felhők váltják egymást az égen, vagy akár együtt is jelen lehetnek.

Ha valamivel plasztikusabb elnevezésekre vágynánk és emellett mankóra is, akkor egy kicsit segíthetnek az elnevezések maguk. Cirrus = hajtincs, stratus = réteges, cumulus = dombos, nimbus = eső. 

A Meterológiai Világszervezet aztán jócskán kitágította a Howard-féle tipizlást, létrehozták a Nemzetközi Felhőatlaszt, amiben 10-félét lehet megkülönböztetni egymástól. Nem is akárhogy, teljesen elkülöníthetően, vagyis mindegyikre egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy melyik csoportba soroljuk.

Ez az ábra és rajzai remekül bemutatják a felhőfajtákat. Érdemes memorizálni!

Felhők anyaguk szerint

Közös mindannyiukban, hogy a levegőből felszálló vízpárából alakulnak ki, vízcseppek és jégkristályok alkotják. A vízfelhők masszívak és láthatóan is “van tömegük”, míg jeges társaik szerkezete sokkal lazább, a nap fényét így szinte alig takarják ki. Léteznek ötvözetek is, melyek vízcseppeket és jégkristályokat is tartalmaznak.

A magasan lévő felhők (5-13 km magasban)

Ide tartozik a cirrostratus (fátyolfelhő), a cirrus (pehelyfelhő), a cirrocumulus (bárányfelhő).

A középmagasban lévő felhők (2-7 km magasban)

Ebben a csoportban találjuk az altocumulust (párnafelhő), az altostratust (lepelfelhő), nimbostratust (esőréteg felhő). 

Az alacsonyan lévő felhők (2 km és alatta)

A csoport tagja a stratus (alacsony rétegfelhő), a stratocumulus (alacsony réteges gomolyos felhő). Külön csoportot alkotnak a vertikális felépítésűek, de ők mégis alacsonyan vannak. Ilyen a cumulus (gomolyfelhő) és a cumulunimbus (zivatarfelhő) is.

Különleges felhők 

Izgalmas alakzatokkal jelentkeznek és nem a magasságuk szerint csoportosítjuk őket. Az egyik legkülönlegesebb és leglátványosabb a mammatus, ami a cumulonimbus (zivatarfelhő) kísérőjelensége lehet. Ritkának számít, mégis például 2021 nyarán sokszor láttuk az égen, az erős esőzések, viharok előtt.

Kelvin-Helmholtz: mintha csak egyféle szökőár indulna a tengerből, vagy sormintát látnánk egy fodrozódó hullámról. Csodálatosak, de igazán sokmindennek kell összecsengenie, hogy kialakulhassanak.

A lentikuláris, vagy más néven lencsefelhők sem mindennapiak, ráadásul többnyire magas hegyek, vulkánok fölött jelentkeznek.

Forrásaink voltak: zivipotty.hu, scied.ucar.edu, metoffice.gov.uk