Ételek, amik miatt kisebb diplomáciai állóháború alakult ki a világban

Véresen komolyan kezdenek el nemzetek azon vitázni, hogy egy fogásnak pontosan hol volt a szülőhazája. Nem könnyű igazságot tenni!

Van, amikor a gasztrócsata óriási méreteket ölt, és nemzetek kezdenek el azon vitázni, hogy egy fogásnak pontosan hol volt a szülőhazája, melyik ország az igazi nagyhatalom, és ki kinek a kultúráját sajátította ki.

Oroszország vs. Ukrajna

Oroszország hivatalos Twitter-oldalán egy posztban tipikus orosz fogásnak nevezték a borscsot, ami elég érzékenyen érintette az ukránokat, hiszen nemzeti ételüknek tekintik a céklalevest, és ugye Oroszországgal eleve nagyon terhelt a viszonyuk. Ukrajna pedig úgy akar végre pontot tenni a vita végére, hogy az UNESCO-nál kérvényezik, hogy az ő nemzetükhöz kötve kerüljön be az a fogás a kulturális szellemi örökség jegyzékébe.

Kína vs. Dél-Korea

2020 őszén a koreai konyha egyik fontos étele, a kimchi miatt feszült egymásnak Kína és Dél-Korea, miután az egyik kínai bulvárlap, a Global Times megírta, hogy a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (International Organization for Standardization, ISO) a pao cai nevű kínai, pontosabban szecsuáni ételt fogadta el a sózott, erjesztett zöldségek nemzetközi szabványaként.

Az erjesztett zöldségek nyilván mindkét ország gasztronómiájában fontos szerepet játszanak, de a pao cairól szóló hírt állítólag úgy fogalmazták meg, hogy a kimchi tulajdonképpen alárendelt szerepbe kerüljön, és ez bizony sokaknál kicsapta a biztosítékot.

Természetesen nemcsak a közösségi oldalakon ment a vita, a Dél-Koreában magasabb szinteken is fontosnak tartották, hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba. Az agrárminisztérium is kiadott egy közleményt, miszerint a kimchire vonatkozó nemzetközi előírásokról az ENSZ már 2001-ben megállapodott.

Malajzia vs. Szingapúr

A yusheng nevű ünnepi nyers halsalátát a malajziai kormány 2009-ben nemzeti étellé nyilvánította, erre válaszképpen 2010-ben létrejött egy Facebook-oldal, aminek az volt az célja, hogy az UNESCO másik ország, Szingapúr nemzeti ételének nyilvánítsa. A balhéból nem maradt ki Japán sem, egyik újságírójuk megjegyezte, országában már évszázadokkal ezelőtt elkezdtek nyers halat fogyasztani, utalva arra, hogy igazából őket illeti meg a dicsőség. Nehéz meghatározni ennek az ételnek az eredetét, valószínűleg kantoni recept a forrás, és ezt Malajzia és Szingapúr is később tovább finomította, saját ízlése szerint formálta.

A feta jóformán kirobbantotta a 3. világháborút

A fetára is számos európai ország nyújtotta be az igényét. Természetesen elsősorban a görögök szerették volna, hogy a feta hivatalos nemzeti termék legyen, hogy kizárólag ők használhassák ezt a nevet. Az első ország, ami tiltakozott, Dánia volt, és dán, illetve német kormány azzal érvelt, hogy a feta általános megnevezés, és nem kapcsolódik egy meghatározott földrajzi területhez. Dánia 1963 óta, Hollandia 1981 óta, Németország pedig 1985 óta készít fetát A több mint egy évtizedes jogi harc után az EU meghozta végső döntését, 2002 októbere óta a feta hivatalosan görög termék lett, 2005 óta pedig csak a görögök használhatják a feta nevet.

Tudtad?

Magyarország néhány évvel ezelőtt a kürtőskalácsért szállt harcba: arra, hogy Románia bejelentette, hogy le akarja védetni a kürtőskalácsot oltalom alatt álló földrajzi jelzésű termékként, mi azzal válaszoltunk, kérni fogjuk, hogy a nálunk egyébként hungarikumként bejegyzett süteményt hagyományos különleges termékké nyilvánítsák az Európai Unióban.

Vissza a többi friss hírhez – kattints IDE!

via

(Fotók: Getty Images)

Így kerüld meg bringával a Balatont 2021-ben!