A nagyon francia pite, ami valójában németes múltra tekint vissza

A quiche lorraine igazi aduász, nincs az a napszak, alkalom, társaság, amikor és akiknek ne lehetne bevetni. A végtelenségig variálható, csűrhető-csavarható, töltelék szempontjából gyakorlatilag nincs megkötés és határ. Francia csemegeként tekintünk rá, de története sokkal szövevényesebb, mint elsőre gondolnánk.

A legjobb falatok úgynevezett eredeti receptúrája nagyon is kérdéses. Ki szerint volt az első? Valószínű, hogy az első lejegyzett, írásos emlékhez viszonyítunk, de legalább olyan nehéz visszamenni az origóig, mint egy népdal vagy anekdota esetében. Az ahány ház, annyi szokás, annyi fortély bonyolítja az ügyet. És persze az is, hogy megszámlálhatatlan olyan nemzeti étel, nemzethez köthető fogás létezik, amit a szomszédos országok, kultúrák sajátjuknak tekintenek. Sokszor ez a kisajátítás békés marad, de ismerünk olyan eseteket is, amikor komoly diplomáciai vitákat szított egy étel (például a közel-keleti hummusz esete, vagy a kimcsi története). A quiche lorraine miatt nem dúltak gasztronómiai háborúk, ráadásul kevés demokratikusabb étel létezik nála. Reggelire, ebédre, vacsorára és snacknek is szuper, és minden alkalmi szakács saját és családja ízlésére hangolhatja. Ráadásul klassz maradékmentő, “hűtőtakarító” finomság.

Neve egyértelműen francia hangzású, ám eredete a kuchen-ből indult, ami németül tortát jelent. A fentebb említett első, ezek szerint kuchen-t, ahogy neve is mutatja (lorraine) Lotaringiában készítették. A terület történelme viszontagságos: földrajzilag szerencsés, ám politikailag szerencsétlen tájolása miatt sokszor csatorozások, viták, területi harcok célkeresztjébe került. Németországhoz, Franciaországhoz is tartozott Lotaringia, ami a II. világháborút követően strasbourg-i központtal végleg Franciaország régiójává vált.

Tehát ezen a területen ettek először quiche-t, ami a tésztán felül leginkább tojásból és szalonnából állt, sokkal kevésbé hangsúlyos fűszerezéssel és ízekkel, mint a mai variációk. A kiművelése, tökéletesítése és millió változata már erősen francia hatás: friss zöldfűszerek, karakteres zöldségek és sok sok sajt került bele. A quiche aztán megjelent Angliában, kisvártatva az Egyesült Államokban is. Mindenki imádja, készíti, saját ízlésére szabja. Ki több, ki kevesebb tojással, pitetésztával, netán leveles tésztával készítve.

Az alap tésztát elő kell ugyan sütni, 10-15 percig, de utána a quiche teljes sütési ideje nem több 30-35 percnél, vagyis mindennel együtt egy óra alatt finom, laktató és sok esetben mutatós sós pitét tálalhatunk.

A francia kis bisztrók, éttermek, vendéglők és pékségek is sokszor tartják a saját kedvenc receptúrájuk alapján készített quiche-t, rendszerint előételként vagy reggelire, könnyed zöldsalátával, langyosan vagy szobahőmérsékleten tálalva. De megesett már, hogy Michelin-csillagos fine dining étteremben illesztették be a degusztációs menübe, sajátos átiratban.

Népszerű quiche ízkombinációk: 

  • az “eredeti” lorraine: szalonna, tojás, tejszín, só, bors, szerecsendió
  • sajt-zöldfűszerek
  • tejszín-sajt-spárga
  • sajt-cukkini
  • sajt-bacon
  • krémsajt-füstölt lazac
  • sajt-hagyma
  • sajt-tejszín-póréhagyma-füstölt lazac
  • sajt-spenót

Ha megpróbálnánk az otthoni quiche sütést, akár a zseniális és szórakoztató Julia Child-ot is követhetjük:

De Jamie Oliver gyors, leveles tésztás quiche variációját is siker koronázza:

Gordon Ramsay baconös-pórés receptúrája is elég hívogató:

 

Ha igazán szeretsz valakit, lepd meg az új ROADSTER magazinnal!